Történelem | Földrajz | Monográfia | Címer | Hatóságok
Közlemények | Kultúra | Fényképalbum | Jelképek | Kapcsolat
 
honlap >> fényképalbum >> a megye bemutatása  
Határozatok
Határozattervezetek
Rendeletek
Szerkezeti felépítés
Szabályzatok
Alárendelt intézmények
Dekoncentrált közszolgáltatások
Polgármesteri hivatalok
Foispáni hivatal
e-kormányzat
A MEGYE BEMUTATÁSA
     A Kis-Küküllo középso szakasza mentén terül el. Napjainkban kiterjedt a folyó bal partjára, és Borzás települést is bekebelezte. Forgalmas útkeresztezodésnél helyezkedik el. Dicsoszentmárton felol műúton közelítheto meg Balázsfalva, Radnót, Marosvásárhely, Szováta, Medgyes. Vasútállomás a Balázsfalva-Parajd vasútvonalon. Bábahalma és Botorka települések a közigazgatási körzetébe tartoznak.
     Az ásatások tanúsága szerint e vidék régóta lakott hely.
     1921-ben a város területén egy neolitikum korabeli település nyomait tárták fel. Ugyanakkor egy olyan leletet tártak fel, mely 135 római császári dinárt és két ezüströgöt tartalmazott. Elso okirati említése 1278-ból származik terra Dychen Sent Marton néven egy adásvételi szerzodésben.
     1502-ben mint oppidum vásártért említik meg Küküllovár birtok területén, mely akkor moldvai fejedelmek: ªtefan cel Mare, Petru Rareo és mások tulajdonában volt. A nagy területen termesztett szolo miatt, a "bor országának" is nevezték - Weinland. Hosszú idon keresztül, a XX. század közepéig a település helyi érdekeltségű központ maradt, rövid idore Küküllo vármegye székhelye, majd Kis-Küküllo megye székhelye.
     A XIX. sz. vége és a XX. sz. eleje azok az évek, melyek meghatározzák a helység városiasodási törekvéseit. 1866-ban, amikor Küküllovárról a közigazgatás Dicsoszentmártonba költözött, a vármegye székhelye lett. Ebben az idoszakban fontos létesítmények épülnek: a közigazgatási palota és a kórház. Ebben a kórházban dolgozott az elso világháborút követo években a nagy hírű tudós, C. I. Parhon, akinek családja Küküllovárról származott.      

A Dícsőszentmártoni Kémiai Líceum

 

A polgármesteri hivatal előtti park, Octavian Goga mellszobrával

     Dicsoszentmárton 1912-ben kapta meg a városi rangot. 1941-tol román neve Târnaveni.
A környéken kitermelheto földgáz felfedezése a város életében gyökeres változást idézett elo. A kitermelt földgázt 1915-ben bevezették a városba. Ugyanabban az évben felépítettek egy karbid- és kalcium-ciánamid-gyárat. A háború után létrejött a Nitrogén kereskedelmi társaság, majd a koromgyár. 1936-ban, Európában elsoként, itt helyeztek üzembe egy szintetikus ammóniát gyártó berendezést. Az üzem a világháború idején átállt a hadiiparra. A második világháború mély nyomokat hagyott a lakók életében: az itteni temetoben 230 román hos alussza örök álmát.

     A háború után a város ipari fejlodése felgyorsult. 1957-ben az országban elsoként itt gyártottak polivinil-kloridot.
     A város délkeleti részén található a korszerű Gecsat üveggyár, mely elsosorban kivitelre dolgozik.      Dicsoszentmártonhoz sok történelmi vagy kulturális személyiség neve kötodik. Az Erdélyi Iskola nagyja, Petru Maior innen származik. Gheorghe Maior, a tudós apja, 1750-ben Dicsoszentmártonban lakott és Szokefalván volt lelkipásztor. Az 1848-as forradalom idején Dicsoszentmárton az Avram Iancu hadseregéhez tartozó Küküllovár III. Légiójához tartozott. Az ispán Vasile Moldovan volt, aki Borzásra költözött a forradalom leverése után. Itt van a sírhelye is.
     George Calinescu szerint az ifjú Eminescu áthaladt a városon, amikor Balázsfalvára utazott (1866), és megszállt a mostani borpince épületében.
     1966-ban létesült a történelmi múzeum, régészeti, néprajzi, természettudományi és numizmatikai részlegekkel. Dicsoszen-tmárton 1998. november 5-én municípiumi rangot kapott. Turisztikai érdekességek a Korona erdo a Dicsoszentmárton-Radnót út mentén, a XIII. századi, gótikus stílusban épített unitárius templom, melyet 1599-ben felújítottak (a templom tulajdonában van egy 1636-ban készített aranyozott ezüstpohár és egy ezüsttál 1678-ból, valamint az 1678-ban öntött harang), a Somosdról átköltöztetett ortodox fatemplom, melynek festményeit Nicolae Pop készítette. A borzási iskola 1780-ban indult.