Népújság, LVII. évfolyam 28. (15904.) sz. , 2005. február 4., péntek

Nagy Botond: Visszakerül eredeti helyére a Kultúrpalota-beli dombormű!

A szerdai lapszámunkban a marosvásárhelyi, Kultúrpalota-beli Ferenc József-reliefrôl közölt írásunknak, az évekig sötétben, rejtekhelyen lappangó mualkotás jövôjére nézve pozitív foganatja és következménye lett. Lokodi Edit megyei tanácselnök és tanácsostársainak egy része, Bónis Johanna muzeológus, valamint a cikk írója csütörtök reggel fél kilenckor, az intézet igazgatójával egyetemben ereszkedett alá az egykori kelléktárba, megtekinteni az értékes dombormuvet. Lokodi Edit felszólította Naste Vasile urat, a Kultúrpalota igazgatóját a dombormure lapátolt kavics kihordatására és kifejezte azon óhaját, miszerint a munek eredeti helyére kell visszakerülnie. Bónis Johanna szintén ezen álláspontot képviselte, az eredeti helyre való visszaállítás tényébe pedig az igazgató is szó nélkül beleegyezett. Eszerint nem lesz akadálya a restaurálás utáni visszahelyezésnek. Délben a múzeum munkatársai is a helyszínre érkeztek. A dombormuvet kihozzák a pincébôl, restaurálják és az eltunt féldrágakô-díszítéseket is igyekeznek pótolni. Reméljük, mihamarabb eredeti fényében, a koncertterem bejáratának díszeként láthatjuk viszont a reliefet, addig is beszéljenek a képek. A fejleményekrôl tudósítani fogunk.

Népújság, LVII. évfolyam 26. (15902.) sz. , 2005. február 2., szerda

Nagy Botond: Előkerült az elrejtett, Kultúrpalota-beli műalkotás, nyolcvan év alagsoriszáműzetésből

Gyönyörű volt. Elsőként távolították el, bár egy fénykép sem készülhetett róla. Eltunt. Nyomtalanul, nyoma veszett nyolcan éve. Pedig a Kultúrpalota egyik legmarkánsabb részlete, dísze volt, mesésen szép mualkotás a muemlék-épület előcsarnokában. Egyetlen ,,bűne??: Ferenc József megkoronázását ábrázolta. Megfeledkeztek róla.

Szerencsére nem mindenki. Akik tudtak, meg akarták menteni a végső pusztulástól: hallgattak. Egészen mostanáig.

Idősebb, neve elhallgatását kérő úr keresett meg. Ô mesélte el a máig biztos helyen rejtőzködő mualkotás történetét.

- Évekig a Kultúrpalotában dolgoztam, felelős beosztásban. Amikor oda kerültem, akkor költözött át a Székely Színház a frissen megépült, mai Nemzeti Színház épületébe. Akkoriban Bordi András volt a palota gondnoka. Tőle örököltem egy kis bőröndöt, iratokkal, tőle tudom a rejtőzködő szobor létét, addigi történetét. A kelléktárost Nagy Sándornak hívták, Marosvásárhelyen mindenki ismerte. Ô rejtette el. Egy bronzreliefről van szó. Az előcsarnokból a koncertterembe vezető főbejárat egy boltív alatt található, ott, ahol most az óra áll. A boltív nem puszta dekorációs elem, körívként foglalta magába a reliefet, amely a bejárat két oldalát és a fölötte húzódó falat díszítette. Ferenc József megkoronázását ábrázolja, mesésen szép, gyönyöru darab, a mellvérteken gyöngyberakással, a szecesszió jegyében, felbecsülhetetlen érték. Elsőként szedték le a trianoni döntés után. Szerencsére a megfelelő személyek gondoskodtak arról, hogy senki se szerezzen róla tudomást, elrejtették az egykori kelléktárba, a díszletek mögé. A színház költözésekor Nagy Sándor átruházta a titkot a színpadmunkás Kedei bácsira, aki elmondta nekem. Más senki sem tudott róla. A színpad alatt, az orgona transzformátorházában el akartam falaztatni, de meghalt a kőmuves, másban pedig nem bíztam meg. Ekkor az udvarról behordattam egy köbméter kavicsot és azt rálapátoltattam. Tervem sikerült, mindenki lusta volt a későbbiekben a kavicsot onnan elhordani. Amint a színház elköltözött, a kelléktár létéről is lassan megfeledkeztek, a relief megmaradt. 2001-ben voltam ott utoljára. Akkor még megvolt - zárta szavait mesélőnk.

E sorok írója utánanézett a dolognak. A relief hollétére vonatkozó pontos (ám érthető okokból most nem közölt) adatok alapján, bárki tudta nélkül ,,ereszkedett?? alá a sötét mélybe, és lélegzete is elállt, amikor megtalálta amit keresett. Valóban gyönyöru munka, a kavics húsz-huszonöt centiméter széles sávban már lepergett róla, így a bizonyító fotó készítésének sem lehetett akadálya. A bizonyíték birtokában, az alkotó után kutakodva, valamint a mualkotás megmentésének érdekében fölkerestük az illetékeseket.

Utaink egyike Keresztes Gyula helytörténészhez vezetett, aki tudott a reliefről és annak meglétéről is, ám a pontos helyet nem ismerte. Vele együtt próbáltuk kideríteni az alkotó muvész(eke)t, és ő is mesélt a dombormu történetéről.

- Ferenc József koronázását ábrázolja a relief, ékszerekkel díszítve. A hatvanas években szólt az épület gondnoka, hogy nagyon szép reliefet találtak, de ő azt jól eltette, nekem sem mutatta meg. Én a kilencvenes évek elején írtam róla, sajnos, semmilyen korabeli fénykép, rajz nem maradt fenn. A muvet Sidló Ferenc készítette, de Kallós Ede is dolgozott rajta, az ékszerészmunka pedig Hibján Samu és Vandrág László keze munkája. Nagy Sándor erről soha nem beszélt. Szerencsére.

Csoltán Ferenc muemlékvédelmi előadónak, a Maros Megyei Muvelődés-, Vallásügyi, és Nemzeti Kulturális Örökségi Igazgatóság tanácsosának is tudomására hoztuk az ügyet.

- Az épület az ország egyik legszebb épülete - mondta Csoltán Ferenc -, és legnagyobb szerencséje, hogy rendeltetésszeruen használt muemlék. Esztétikai értéke elsősorban a sok-sok apró elem összhangjából tevődik össze. Ennek értelmében magától értetődő, hogy minden olyan részletének, alkotóelemének, amelyről kiderül, hogy eredeti, ott a helye, ahova azt a tervezők megálmodták, elképzelték. Nagyon szeretném, ha visszakerülne eredeti helyére a dombormu, ha pedig ez mégsem sikerülne, akkor a múzeumban a helye, nem kavicshalom alatt. Ez a legkevesebb, amit elvárhatunk!

Bónis Johanna muzeológusnak is hasonló a véleménye.

- Vissza kell állítani eredeti helyére a reliefet! Megvannak a tervrajzok, a pontos leírások. Ha az eredeti dokumentációban a dombormu szerepel, akkor a főbejárat fölött a helye! Más jellegu dombormuvel, szoborral muemléképületet díszíteni nem jogszeru, az már beavatkozásnak, az eredeti állapot megmásításának számít. Ám eredeti alkotóelemről lévén szó, ezúttal más a helyzet. Ha ezt nem sikerül megvalósítani, akkor a múzeum minden további nélkül átveszi, az igazgatóságnak kötelessége beleegyezni ebbe. Újra felbukkant, helytörténeti szempontból is jelentős, annak idején rendkívül drága mukincsről van szó, amelyet nem szabad tovább rejtegetni -zárta szavait Bónis Johanna.

Lokodi Edit, a Maros Megyei Tanács elnöke is támogatásáról biztosított. - A Kultúrpalota a megyei tanács fennhatósága alá tartozik. Ha ilyen értékeket, mint ez a relief megtaláltunk, akkor azokat mihamarabb kötelességünk visszaadni a közkincsnek, ki kell hoznunk abból a sötétségből, amelyre ítéltetett. Amikor a tanács azért harcol, hogy újra felélessze a Maros megyei turizmust, vétek egy olyan hely hiányának a megléte, ahol a látogatók szabadon megcsodálhatják elődeink munkáját, képzőmuvészeti alkotásait. Nagyon szeretném, ha a relief visszakerülne eredeti helyére, vagy ha a város vezetőségével létrehozhatnánk egy olyan galériát, ahol a hasonló jellegu, akár ideológiai okokból eltüntetett, képzőmuvészet-történeti vagy történelmi jelentőségu mualkotásokat kiállíthatnánk.

A dolog, sajnos, még ma sem túl egyszeru. A dombormuvet a végső pusztulástól azonban kötelességünk megmenteni! A mór megtette kötelességét, a többi politikai akarat és szándék kérdése. Reménykedjünk, hogy egy nyolcvan éve, mindennapi talpaink alatti poros pincébe elrejtett, világváltozásra némán váró, kőhalommal takart, rendkívül értékes dombormu, a Kultúrpalota egyik éke mihamarabb kikerül a fényre, és érdemtelen, szégyenteljes számuzetésének kora hamarosan véget ér.