Nagysármás a megye északnyugati részén, a Mezoség közepén, a Mezoségi-patak felso szakasza mentén helyezkedik el, átlagban 50-60 km-es távolságra a környezo városoktól: Kolozsvár, Beszterce, Szászrégen, Marosvásárhely, Marosludas.
     Nagysármás a Mezoség jelentos központja, s a múltban fontos történelmi események színhelye. Már az oskorban is lakták, az elso feljegyzés 1329-bol származik. Régészeti leletek - neolitikumból származó Co?ofeni kerámia, átfúrt balták - bizonyítják, hogy itt korábban már létezett egy földmûveléssel foglalkozó közösség. A helység lakosai részt vettek a történelem fontos eseményeiben, különösképpen az 1848-as forradalomban.
     Ebben az idoszakban tevékenykedett Alexandru Chiorean és Vasile Simon is, az elso mint az Erdélyi Mezoség ispánja, a második mint tribun Avram Iancu közigazgatása alatt. A második világháború sem kerülte el Nagysármást. Idegen fennhatóság alá került, és megismerte a háború szörnyûségeit.
     A helység 1947-ben területi közigazgatási központ lett Kolozs megyében, 1952-tol pedig rajonközpont Kolozs tartományban. 1960-tól község lett Marosludas rajonban, 1968-tól pedig Maros megye községe. 2003-ban városi rangot kapott. Bár elszigetelt, Nagysármásnak hozzávetoleg fejlett gazdasági tevékenysége van. Románia egyik legnagyobb földgázlelohelye. Kissármáson állították fel 1908. február 6-án az elso földgázkitermelo szondát. Ennek hatására fellendült a gazdasági élet, fejlodött a szolgáltatóipar, megjelentek a termeloegységek is, mint például a fafeldolgozó vagy bútorgyár.
     A helységben található egy mûvészeti múzeum, melyben vallási szertartási tárgyakat oriznek. Közülük több a maga nemében egyedülálló, unikum. A környék turisztikai látványosságai közül a legjellegzetesebbek: a kissármási ortodox fatemplom (1692), melynek harangtornyát átköltöztették Mezodombra, és a nagysármási Szent Arkangyalok ortodox fatemplom (XIX. sz.). A jövotol a fiatal város ütemes fejlodését várják.